Caviarius

A nap már lemenőben volt, lilára festette az égen a felhőket. János bácsi egész nap szántott. A középbarázdát még délben kezdte meg, már csak az utolsó bakhátat kellett befejezni. Fáradt volt már ő is, és a lova is, aki állítólag fiatalabb korában még versenyló volt. János bácsi letörölte hegyes bajsza végéről az izzadságot, megmarkolta az eke szarvát. -Gyí te, Óverdóz! A ló nekilódult.

A bakhát már nem tartott sokáig, fél óra múlva a ló is, és gazdája is a szántás szélén álló hatalmas tölgy árnyékában hűsölt. János bácsi kávéfőzőt húzott elő lajbizsebéből, és míg egyik kezével a pipáját tömködte, másik kezével főzött magának egy eszpresszót.

Ha János bácsi szántás után nem egy hideg nagyfröccsre, hanem valóban egy presszókávéra vágyott volna, az én mesém is tovább tartott volna. 
Persze ha mégis kávéra s cremára vágyna a jó szántóvető, hát nézzünk körül, mindenre van megoldás!

Léteznek már olyan kávéfőzők, amik valóban igazi, krémes eszpresszó készítésére alkalmasak mindenféle külső energiaforrás nélkül, méretük pedig akkora, hogy csaknem elférnek a lajbizsebben.
 

Egyik ilyen szerkezet a MyPressi Twist névre hallgat. Ebbe egy habszifonpatront kell csavarni, ez biztosítja a 9 bar nyomást.

Őrölt kávét és ESE podot fogad el, forró vízzel kell feltölteni, és egy gombnyomással csapolhatjuk az italunkat. ( http://mypressi.com/ )

Egy másik hordozható kávéfőző a Handpresso névre hallgat, és még nevetőgáz se kell bele. A szerkezet nyelébe épített "biciklipumpával" 16 barig pumpálhatjuk a nyomást, ami átpréseli a forróvizet a kávéőrleményen. ( http://www.handpresso.fr )

És ha már forróvíz, nos, a kávé elkészítéséhez 90 Celsiusfokos vízre van szükség, itt bicsaklik meg kicsit a János bácsis sztori.
De ha Jánosunk nem tud forróvizet szerezni, még mindig van lehetősége egy slukk kávéra, legfeljebb nem ital formában. Itt van ugyanis a belélegezhető kávé, a Le Whif.

Az ajakrúzs méretű és formájú műanyag tokocskából szipoghatjuk ki az intenzív csokoládé vagy kávé ízt. És hogy ez miért jó? A gyártó szerint "csoki kalória nélkül és kávé csésze nélkül". Egy tubusból kb nyolcat lehet szippantani, a kávés ízű kb. 100 miligramm koffeint is tartalmaz. Kávés, csokis, málnás-csokis és mentás-csokis ízben kapható, darabja 1,80 Euro.
Ipari kémeink szerint a gyártó jelenleg egy belélegezhető háromfogásos ebéd létrehozásán szorgoskodik.

Valahol messze, egy nagy hegy lábánál üldögélt egy buddhista szerzetes, nézett ki az ablakon nagynagy nyugalommal. Kinyitotta kis szekrénykéjét, hogy egy kis teát vegyen ki, leforrázza, és elszürcsölgesse. Ekkor azonban lelki békéje gyorsan elillant, gond felhőzte be tarkóig érő homlokát. A tea ugyanis elfogyott. Csak a szekrényke alján maradt némi kis por, meg törmelék, de azt csak a nyugatiak csomagolják kis tasakokba, aztán valahogy megisszák, azok mindenre képesek. Kint meg épp a hegy felől fújt a szél, és különben sem volt kedve felmászni a hegyoldalba a teacserjékig. Hirtelen eszébe jutott valami. A tornácon rendetlenkedő kis majmok közül a legbarátságosabbnak odaadta a teászsákot, és a hegyoldalra mutatott. A maki pislogott néhányat, és megvakarta a fejét. "Tea"- mondta a szerzetes. "Mak mak"-mondta a majom. Így beszélgettek egy kis ideig, míg egyszercsak a majom a fejére csapott, felcsillant a szeme, és a hegyoldal felé iramodott. Navégre -  gondolta a szerzetes.
Kis idő múlva a majom teli zsákkal tért vissza. A szerzetes megsimogatta buksi fejét, és elindult teát készíteni.
Kínában azóta is elküldik néha a kismajmokat teáért, akik ösztönösen a legfinomabb leveleket szedik le a gazdinak. Valahogy így szól a legenda.
Évszázadokkal ezelőtt valóban betanított majmok is szedték a teát kína egyes vidékein. Manapság már csak egy kis faluban alkalmazzák ezt a kényelmes módját a teaszüretnek. A teát aztán becsomagolják, és eladják az interneten, 57 gramm 20 USD-be kerül. (kb. 4500 Ft)

 

Az elkészítéshez egy olyan szerkezetet ajánlunk, amit a kínai szerzetes még biztosan nem használhatott. A Duo Infuser nevű, érintőképernyős teatojást a mexikói Emma Moreno tervezte.

Két félgömbből áll, melyek szétpattinthatók. Az egyik félteke átlátszó, hogy megfigyelhessük, hogyan készül a teánk.

Az alsó rész vízáteresztő anyagból készül. Amint a teafűvel töltött gömböcskét belelógatjuk egy csésze vízbe, és a szerkezetet a teacímkére hasonlító vezérlővel bekapcsoljuk, az alsó rész melegedni kezd. A fűtés valamilyen nanotechnológiai módon történik, pár perc múlva már ihatjuk is a finom majomteát. 

Egy dél-koreai kávéforgalmazó, a Maxim megrendelésére tervezte Heo Jeong Im ezt a mini baseball ütőt.

Szerintük napjainkban ez a legforradalmibb módja a kávékészítésnek, - a pálcikáról egyenesen a csészédbe!
A Cappuccino Coffee Stick egy műanyag, kiskanálforma pálca, melynek végén a kávé szilárd, szépen formázott állapotban várja, hogy egy csésze forróvízbe merülhessen. Akkor aztán néhány keverés után feloldódik, és máris kész a ... ööö ... micsoda?...Cappuccino?

Ettől forradalmibb már csak akkor lehetne, ha egyenesen lenyalogatnánk a pálcáról Maximot.

Itt az ideje a jókis nyáreleji fogyókúrának. Bár sokak szerint a nyár idén elmarad, az én hasam körmérete már nem nyárfüggő. Mindenképpen vissza kell vennem, ezért kerestem a neten pár "edzéstervet". A nagy szörfingolás közben találtam ezeket a szép pendrive-okat.

Az USB-be dugott Stallone nem csak adatot tárol, hanem figyelmeztet, hogy nem elég naponta az az egy felülés, amit a reggeli felkelésnél végzel.

Soksok honlapot végignéztem, és végül a következő gyakorlatokat választottam ki magamnak:

1. Támla-nélküli-széken felülés, a támlamaradékokba kapaszkodás szigorúan tilos!

2. Lábfeltámasztós felülés (próbáljuk a térdeket végig derékszögben tartani!)

3. Inverz felülés (a váll és arcizmokat is edzi)

Mindenkinek hasolló lyókat kívánok!

Életem legkomolyabb gyomorrontását egy disznóvágásban kaptam, frissen kisült, még meleg tepertőtől. Disznóvágáson gyomorrontást kap az ember fia, búcsúban meg pofont, így van ennek a rendje. (Persze mondták, hogy egy felessel még idejében szét lehetett volna csapatni.) Ennek ellenére nem ment el a kedvem a töpörtyűtől.

Eddig mindig sóval, hagymával, zöldséggel, finom puha kenyérrel körítettem a liba vagy sertés szalonnájából sütött ropogós zsírkockákat. Aztán egyszer egy csokiboltban észrevettem egy csokit diós-vaddisznótepertős ízesítéssel. Az ízében főleg a dió dominált a tepertő inkább a ropogós textúrája miatt érdekes.

Egy másik Zotter szintén tepertős, nugátos szelet, de a tepertő itt is ropogós, karamellizált, íze alig felismerhető. A csoki inkább fahéjas-nugátos ízű, ropogós dióízű apró tepertődarabkákkal.

Érdemes a Zotter más szeletkéit is kipróbálni, az osztrák "csokimanufaktúrának" igen meglepő, de jól működő ízpárosításai vannak.(kávés-szilvás-szalonnás,áfonyás-kakukkfüves, biosörös, olívás-citromos, citromos-puliszkás, és még nagyonsokféle, itt megnézhető: www.zotter.at )

Nemrégiben azonban felfedeztem egy igazi disznós csokit, itt nincs nugátozás, félrediózás, elfahéjazás. A benne levő tepertő ungarische mangalitza hasaszalonnából készül, jó minőségű étcsokoládéval.

Van táblás, és drazsé formájú is. Elsőre meredeknek tűnhet, nekem legalábbis annak tűnt, de érdemes megkóstolni.

 Egy kicsit bizarr ez a kép, nekem az a fésületlen disznó nem hiányozna a háttérből, főleg hogy meg is van fázva szegény...

 

Na, hát ennyi szépjó italból már csak tudna Gyuri is választani...