Caviarius

avagy tényleg, hogyan?

A válasz látszólag egyszerű. A kávéőrleményhez hideg vizet adagolunk, a víz szép lassan átfolyik a kávén, ügyesen átmossa, majd alul egy edényben megszeppenve összegyűlik a "kávé". Így 12-24 óra alatt máris szereztünk egy bögre hideg kávét. Remek. Már bújik is elő a következő kérdés a hogyan után: minek? Kell nekünk ez a hideg kávé?

A szobahőmérsékletű víznek hosszabb időre van szüksége, és még így is kevesebb aromát tud kioldani a kávéőrleményből. Az így készült kávé savtartalma jóval alacsonyabb, mint a forró vízzel készült italoké. Refluxbetegségben, savtúltengésben szenvedőket orvosilag eltiltják a kávéfogyasztástól, azonban sokan közülük a hidegen készült kávét mindenféle panasz nélkül fogyaszthatják. A hidegen készült kávé íze sokkal lágyabb egy eszpresszóénál, koffeintartalma viszont hasonló ahhoz. Ez egy másfajta kávé, tehát a válasz: kell. Legalábbis megkóstolni kell.

Aki a fekete eszpresszóra esküszik, annak persze lehet, hogy nem fog ízleni. Aki  a cremát keresi, nem fogja megtalálni. Ha azonban valakinek ezek után is van kedve megkóstolni, annak nem lesz könnyű dolga. Hazánk kávézóiban ezt a fajta italt nemigen ismerik, tehát otthon kell elkészítenünk magunknak. Ehhez többféle módszert is választhatunk.

Legeslegegyszerűbb, ha a bótba' mögvesszük. (Ehhöz persze el köllene menni Amerikkába...)

A legegyszerűbb (nem legesleg!), hogy egy befőttes üvegbe, vagy lezárható műanyag dobozba tesszük a kávéőrleményt, rátöltjük a vizet, összerázzuk, és eltesszük holnapig. Akkor valamilyen szűrőn (fém, vagy papír) leszűrjük, pronto. Kicsit kotyvasztásnak tűnhet, de látni fogjuk, hogy a lényeg minden módszernél ugyanaz.

Todd Simpson 1964-ben szabadalmaztatta "készülékét", amit nagy-nagy szerénységgel csak Toddynak nevezett el. Ez áll egy műanyag tartályból, ami alul lyukas, és egy üveg edényből, a kettőt pedig össze és szét lehet csavarozni. Először a felső, műanyag edénybe egy szűrőre rákanalazzuk a kávéőrleményt, majd ráöntjük a vizet is, és 12-24 órán át így is hagyjuk.

Ezután kihúzzuk alul a dugót és összecsavarozzuk a szerkezetet. Szép lassan, kb 20-30 perc alatt a kávé lecsepeg a felső tartályból az alsó üveg edénybe, és máris fogyasztható. Ilyen Toddyt az interneten rendelhetünk magunknak, például itt ( http://www.toddycafe.com/shop/product.php?productId=67 ). Nem kerül sokba, de a benne készített kávé ugyanaz, mint a befőttesüveges változat, és szerintem annyira nem szép, hogy megérné beruházni. (Viszont az USA-ban annyira elterjedt, hogy a hidegen készült kávékat egyszerűen csak Toddynak nevezik...)

(Van egy ugyanígy működő, de sokkal "dizájnosabb" típus, homokórának hívják, na, ez már kicsit gusztább...)

És ha a tradicionális módszert követjük, akkor beszerzünk egy szép nagy, állványos, lombikokból, csavart üvegcsövecskékből, tölcsérekből álló igazi "csepegtetős rendszert".  Például itt ( http://shop.squaremilecoffee.com/products/cold-water-dripper ) beszerezhetjük 154 fontért (kb 50 000  forint). Ez már tényleg látványos, szépen csepeg, egíssígünkre!

Akármelyik változatot válasszuk is, van néhány axióma, amit be kell tartanunk: a kávé az espressóénál nagyobb szemcseméretre őröltessék, és a víz lágyíttassék mög ha kömény vala. (Ha csak kicsinyég vala kömény, akkor kicsinyég azé' mégis lágyíttassék mög.) 

Az így lecsepegett kávét lehet melegíteni, tejjel, tejhabbal felönteni, de szerintem a legjobb mégiscsak jeges kávénak.

Akkor néhány recept a végire: 

Jeges kávé (nem fagyis): 2 jégkocka (tört jég is lehet) +  kb fél deci hidegen cseppentett kávé. A cukor kicsit lassabban oldódik benne, mint a meleg változatban. Lehet tejjel még lájtosítani.

Vietnámi variáció: bár a vietnámi kávét forró ital lehűtésével készítik, egészen speciális módon, ilyen hidegen csepegtetett kávéval szerintem még jobb. (A forró kávé jégre töltve valahogy keserűbbé válik, a hidegen készítettnél ez a veszély nem fenyeget.) Szóval a vietnámi: 1-2 cl sűrített tej, rá a kávé (kb fél deci), majd ha eleget gyönyörködtünk a szépen elváló fekete és fehér rétegek látványában, akkor tört jéggel összekeverhetjük.

Ilyen vietnám-továbbgondolás, ha valami savanykás-citrusos szirupot is öntünk bele, mondjuk lime szirupot, vagy maracujaszirupot, és máris Ferrán Adria Passion>me nevű italának közelébe kerülünk, persze Adria nem volt elég kifinomult ahhoz, hogy hidegen csepegtetett kávét használjon, behódolt a Lavazzának. :-)