Életem legkomolyabb gyomorrontását egy disznóvágásban kaptam, frissen kisült, még meleg tepertőtől. Disznóvágáson gyomorrontást kap az ember fia, búcsúban meg pofont, így van ennek a rendje. (Persze mondták, hogy egy felessel még idejében szét lehetett volna csapatni.) Ennek ellenére nem ment el a kedvem a töpörtyűtől.
Eddig mindig sóval, hagymával, zöldséggel, finom puha kenyérrel körítettem a liba vagy sertés szalonnájából sütött ropogós zsírkockákat. Aztán egyszer egy csokiboltban észrevettem egy csokit diós-vaddisznótepertős ízesítéssel. Az ízében főleg a dió dominált a tepertő inkább a ropogós textúrája miatt érdekes.
Egy másik Zotter szintén tepertős, nugátos szelet, de a tepertő itt is ropogós, karamellizált, íze alig felismerhető. A csoki inkább fahéjas-nugátos ízű, ropogós dióízű apró tepertődarabkákkal.
Érdemes a Zotter más szeletkéit is kipróbálni, az osztrák "csokimanufaktúrának" igen meglepő, de jól működő ízpárosításai vannak.(kávés-szilvás-szalonnás,áfonyás-kakukkfüves, biosörös, olívás-citromos, citromos-puliszkás, és még nagyonsokféle, itt megnézhető: www.zotter.at )
Nemrégiben azonban felfedeztem egy igazi disznós csokit, itt nincs nugátozás, félrediózás, elfahéjazás. A benne levő tepertő ungarische mangalitza hasaszalonnából készül, jó minőségű étcsokoládéval.
Van táblás, és drazsé formájú is. Elsőre meredeknek tűnhet, nekem legalábbis annak tűnt, de érdemes megkóstolni.
Egy kicsit bizarr ez a kép, nekem az a fésületlen disznó nem hiányozna a háttérből, főleg hogy meg is van fázva szegény...