Caviarius

"Pesten 200-nál több kávémérőnk van, s ezeket kávénénőkék vezetik, mert az asszony sohasem elég vén ahhoz, hogy veszedelmes ne lehessen."- írja egy pesti újságszerkesztő, Müller Károly 1855-ben kiadott Pesti Útmutatójában.

A XIX. század második felében Budapesten körülbelül 500 kávéház működött. Ha kíváncsi volt valamire az ember, hírekre szomjazott, pletykákra fájt a foga, lóverseny tippet akart, kártyázott volna egy éjszakába nyúlót, akkor csak leugrott a kedvenc helyére. És hogy hol, mikor, és kivel fogyasztotta el a feketéjét, abból - anyagi helyzetétől a politikai világnézetéig - sokminden kiderült.

A kávéházak mellett más kávémérések is megjelentek, csaknem ugyanekkora számban. Akik a kávéház nyitás szigorú feltételeinek nem tudtak megfelelni - legalább 150 m2 alapterület, 4 m belmagasság, stb. - azok kávémérést nyitottak. Ezek kevésbé fényűző helyek voltak, kávén, teán, tejen és forró csokoládén, valamint az ezekhez ajánlott süteményeken kívül mást nem is árulhattak. Tilos volt a zeneszolgáltatás, a kártya- és egyéb játékok, és a nyitvatartást is korlátozták.

Volt azonban egy nagyvárosi szegény réteg, aki még azt sem engedhette meg magának, hogy ilyen kávémérésekbe járjon. Emiatt aztán megjelentek a zugkávésok, főleg nők, akik nem tartoztak a kávésok céhéhez, ezért aztán valódi kávéból nem is készíthettek italt vendégeiknek. A "kávét" cikóriából, cukorrépából, szárított, pörkölt fügéből főzték. (Nevezik őket emiatt Feigenweibereknek is, Feigen - németül füge) Mások felvásárolták a kávéházakban keletkezett zaccot, és abból készítették a "fickó"-nak, vagy "máslásnak" nevezett italt, melyet az utcán árusítottak. Ezeket a zugkávésokat nevezték kávénénőkéknek.

Egyszer régen, réges-régen egy belga mérnök a magas hegyek között végzett méréseket, mert hiszen ezért volt mérnök. A köztudottan zord és fagyos belga hegyvidéken egy kis forró kávéval akarta felmelegíteni átfagyott csontjait, de a kávé hogy, hogy nem, kifutott. (No, a mérnök uccu, utána!)
A belga bádogbögre oldalán a futkározó kávé csúnya barna lerakódássá pörkölődött, ezt kezdte el jobb híján nyalogatni hősünk. Meleg volt még, és az íze is jó.
A mérnökúr egyszeriben lefutott a hegyről, és megalapította az első kávépor-üzemet. (A történet szerint a belgát George Washingtonnak hívták, és nem Belgiumban, hanem Guatemala hegyvidékein történt a megvilágosodás 1906-ban.)
Van azonban egy másik történet is, kevésbé romantikus. Eszerint egy japán származású amerikai vegyész, dr Sartori Kato kísérleteinek eredményeképpen született meg először az instant tea, majd 1901-ben a pánamerikai kiállításon már bemutatta a hasonlóan működő kávéport is. Azóta itt van nekünk a porkávé.
Fogyasztói szerint igen sok előnye van. Vitathatatlan, hogy a leggyorsabban elkészíthető kávé, nem kell hozzá semmiféle kávéfőző, csak egy bögre forróvíz.
 

A kérdés az íz, az aroma, a zamat.
A felhasznált kávébabokról keveset tudunk, fajta, eredet, pörkölés rejtély. Senki sem látott még single origin instantot, de nem is baj. Az ízt főként a kávépor készítésének technológiája határozza meg.

Régóta kísérleteznek a kávéital lepárlásával, de a magas hőmérséklet miatt a végtermék mindig valahogy keserűre sikeredett. Napjainkban kétféle módszert használnak a kávéporok gyártásánál: a porlasztásos és a fagyasztva szárításos eljárást. Mindkettő úgy kezdődik, hogy egy vagon kávéból finom kávéitalt főznek, és azt besűrítik, koncentrálják. Ezután az első esetben apró cseppekké porlasztva forró levegővel elpárologtatják belőle a vizet. Az így készült por máris fogyasztható, a magas hőmérséklet hatására azonban még ebben az esetben is megégnek illóolajok, eltűnnek aromák. Sajnos az azonnal oldódók nagy része máig így készül, ez az eljárás ugyanis sokkal olcsóbb, mint a fagyasztásos.
A másik esetben a kávékoncentrátumot -50 C-fokon lefagyasztják. Ezután vákuumban szép lassan felmelegítik (kb 0 fokra), ennek hatására a jég csendesen elszublimál, azaz kihagyva a folyékony állapotot, egyből gőzzé válik. A fagyasztva szárított termékek jobb minősége oda vezethető vissza, hogy a technológia során alkalmazott hőmérsékletek jóval kisebbek, mint hagyományos szárításkor, másrészt arra, hogy a szárítás során folyékony víz egyáltalán nincs jelen, így a vízben oldott összetevők nem tudnak a párolgással eltávozni. Ezt az ultramodern eljárást egyébként egyes források szerint már az inkák is ismerték, vákuumszivattyú nélkül, a perui hegyek csúcsán, alacsony nyomáson így fagyasztották a krumplit.

Egy vendéglátóipari szaklapban Kaszás László, az egyik instant kávét gyártó cég vezetője hosszan ecsetelte az azonnal oldódó kávéporok előnyeit, majd levonta a végkövetkeztetést: "Általánosságban a bab és instant kávék esetében mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy mint minden termékcsoportnál, minőségben nagyon különböző termékekkel lehet találkozni a piacon. Ugyanúgy találunk nagyon rossz babkávét, mint instantot, de egy jó minőségű instant kávéból készült ital ugyanolyan jó minőségű, mint a babkávéból főzött hagyományos kávé, hiszen gyakorlatilag szinte ugyanaz." (Chef & Pincér, 2011.október)

Én ezzel gyakorlatilag SZINTE egyetértek.

És ha nem állunk meg a kávénál, kicsit továbblépünk, máris itt a borpor. Egy keverés jobbra, egy kavarás balra, és már kész is a burgundi.
Kovács Anti se veszi észre, hogy porból keveredett.

Jósfülkéket alakítanak ki a Starbrukks kávézóiban (Munkatársunktól)

A Starbrukks kávézólánc néhány egységében már elkészültek azok a fülkék, amelyekben elismert, szakképzett jósok, jó sok pénzért bárkinek elárulják, hogy mi vár rá a jövőben. Mint Andrew Wintermeyer, a cég szóvivője elmondta, 2012 elején már minden kávézójukban elérhető lesz ez a szolgáltatás. A jóslás természetesen kávézaccból történik majd, így az eddig a szemétben landoló sok-sok kilogrammnyi zacc mostantól komoly bevétellel gazdagíthatja a Starbrukks pénztárát. A kereskedelmi televíziós csatornáktól elcsábított, népszerű jósok közreműködésével a későbbiekben telefonos zaccból jóslást is terveznek, de hogy ez a szolgáltatás mikor indul be, az egyelőre megjósolhatatlan nem tudható.

És ha még ezután is marad egy kis kávézacc, annak felhasználására is van ötletük az innovatív, környezettudatos feltalálóknak.
Itt van például a Coffee Log.

A kávéfőzés során fennmaradó kávézacc pogácsa még 10-20 százaléknyi olajat tartalmaz. Ezt a kávézaccot növényi zsírokkal és melasszal keverik össze, majd briketté préselik. Az így készült kávébrikett hosszabban és tisztábban ég mint a faforgácsból, fűrészporból készülő rokona, valamint égésekor 80 százalékkal kevesebb szénmonoxid képződik.

A kávézaccból kivont maradék olajok egyszerűen és gazdaságosan kivonhatók - állítja egy tanulmány.  A repceolaj, pálmaolaj, szójaolaj mellett a kávéból, kávézaccból kivont olaj így versenyképes alapanyag alternatívát jelent üzemanyag (biodízel) gyártásához. A világ kávétermelése csaknem 7,5 millió tonna évente. A tanulmány számításai alapján ez 340 millió gallon zaccdízel előállítására lenne elegendő, miután egyszer már kávét is főztünk belőle.

Az olasz Esselunga bolthálózat kreatív kampányában szerepel ez a legendás kávészem.