Egyszer régen, réges-régen egy belga mérnök a magas hegyek között végzett méréseket, mert hiszen ezért volt mérnök. A köztudottan zord és fagyos belga hegyvidéken egy kis forró kávéval akarta felmelegíteni átfagyott csontjait, de a kávé hogy, hogy nem, kifutott. (No, a mérnök uccu, utána!)
A belga bádogbögre oldalán a futkározó kávé csúnya barna lerakódássá pörkölődött, ezt kezdte el jobb híján nyalogatni hősünk. Meleg volt még, és az íze is jó.
A mérnökúr egyszeriben lefutott a hegyről, és megalapította az első kávépor-üzemet. (A történet szerint a belgát George Washingtonnak hívták, és nem Belgiumban, hanem Guatemala hegyvidékein történt a megvilágosodás 1906-ban.)
Van azonban egy másik történet is, kevésbé romantikus. Eszerint egy japán származású amerikai vegyész, dr Sartori Kato kísérleteinek eredményeképpen született meg először az instant tea, majd 1901-ben a pánamerikai kiállításon már bemutatta a hasonlóan működő kávéport is. Azóta itt van nekünk a porkávé.
Fogyasztói szerint igen sok előnye van. Vitathatatlan, hogy a leggyorsabban elkészíthető kávé, nem kell hozzá semmiféle kávéfőző, csak egy bögre forróvíz.
A kérdés az íz, az aroma, a zamat.
A felhasznált kávébabokról keveset tudunk, fajta, eredet, pörkölés rejtély. Senki sem látott még single origin instantot, de nem is baj. Az ízt főként a kávépor készítésének technológiája határozza meg.
Régóta kísérleteznek a kávéital lepárlásával, de a magas hőmérséklet miatt a végtermék mindig valahogy keserűre sikeredett. Napjainkban kétféle módszert használnak a kávéporok gyártásánál: a porlasztásos és a fagyasztva szárításos eljárást. Mindkettő úgy kezdődik, hogy egy vagon kávéból finom kávéitalt főznek, és azt besűrítik, koncentrálják. Ezután az első esetben apró cseppekké porlasztva forró levegővel elpárologtatják belőle a vizet. Az így készült por máris fogyasztható, a magas hőmérséklet hatására azonban még ebben az esetben is megégnek illóolajok, eltűnnek aromák. Sajnos az azonnal oldódók nagy része máig így készül, ez az eljárás ugyanis sokkal olcsóbb, mint a fagyasztásos.
A másik esetben a kávékoncentrátumot -50 C-fokon lefagyasztják. Ezután vákuumban szép lassan felmelegítik (kb 0 fokra), ennek hatására a jég csendesen elszublimál, azaz kihagyva a folyékony állapotot, egyből gőzzé válik. A fagyasztva szárított termékek jobb minősége oda vezethető vissza, hogy a technológia során alkalmazott hőmérsékletek jóval kisebbek, mint hagyományos szárításkor, másrészt arra, hogy a szárítás során folyékony víz egyáltalán nincs jelen, így a vízben oldott összetevők nem tudnak a párolgással eltávozni. Ezt az ultramodern eljárást egyébként egyes források szerint már az inkák is ismerték, vákuumszivattyú nélkül, a perui hegyek csúcsán, alacsony nyomáson így fagyasztották a krumplit.
Egy vendéglátóipari szaklapban Kaszás László, az egyik instant kávét gyártó cég vezetője hosszan ecsetelte az azonnal oldódó kávéporok előnyeit, majd levonta a végkövetkeztetést: "Általánosságban a bab és instant kávék esetében mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy mint minden termékcsoportnál, minőségben nagyon különböző termékekkel lehet találkozni a piacon. Ugyanúgy találunk nagyon rossz babkávét, mint instantot, de egy jó minőségű instant kávéból készült ital ugyanolyan jó minőségű, mint a babkávéból főzött hagyományos kávé, hiszen gyakorlatilag szinte ugyanaz." (Chef & Pincér, 2011.október)
Én ezzel gyakorlatilag SZINTE egyetértek.
És ha nem állunk meg a kávénál, kicsit továbblépünk, máris itt a borpor. Egy keverés jobbra, egy kavarás balra, és már kész is a burgundi.
Kovács Anti se veszi észre, hogy porból keveredett.
