avagy keep it hot!
Dave Jackson félve indult a konyhába. Az a szomorú tény, hogy eddig minden reggel leforrázta a nyelvét a reggeli kávéjával kissé bizonytalanná tette. Mégis érezte, kávézni muszáj. Szomszédjának is sokat beszélt erről a problémájáról, már nem is érzi a hamburger ízét, úgy leégtek az ízlelő bimbói.
A szomszéd, bizonyos Dave Petrillo a beszélgetések hatására már alig mert belekortyolni reggeli kávéjába. Addig kevergette, fújta, lötyögtette, míg a végén valami langyos lötty lett belőle.
Akkor aztán átment Big Davehez a szomszédba, hogy kitaláljanak valamit.
Előtte is már sokmindent kitaláltak, rakétákat építettek, robotokat terveztek, egy ilyen kávé-dolog nem foghat ki rajtuk. A baj csak az volt, hogy az egyiknek túl forró volt a kávé, a másiknak meg túl hamar kihült.
Gondolkodtak, gondolkodtak, míg valami ki nem jött belőle. Ami kijött, az egy olyan nem-toxikus fém, amelyik 60 Celsiusfokon elkezd lágyulni, miközben elnyel egy csomó hőt.
Ezt a fémet egy kávébab alakú rozsdamentes acélból készült tokba szorították, szépen kipolírozták, és beledobták egy bögre kávéba.
A forró kávéban a fém kávészemek belseje olvadni kezd, az ital ezáltal háromszor gyorsabban hűl le iható hőmérsékletre. Amikor eléri a 60 fokot, a fém újból elkezd megszilárdulni, ezzel egyidőben pedig visszasugározza a hőt a hűlő kávéba. A kávé így órákig meleg maradhat. Egy termoszban ez igazi aranyat ér.
- Hát, ezt megcsináltuk - mondta Kis Dave Nagy Dave-nek. Megitták a kávéjukat, és elmentek a szabadalmi hivatalba levédetni a fém kávészemeket "Coffee Joulies" néven.
Ma már meg is vásárolható a világhálón, egy kis zsáknyi (5 darab) 40 dolcsiba kerül.
Egy ilyen szép, arany színű kávébab térfogata kb 22 milliliter, és 125 milliliter kávét tud optimálisan lehűteni, illetve melegen tartani. Ebből is látszik, hogy főként bögrényi méretű italokhoz használható, americanóhoz, lattéhoz.
Na persze ki szeretne egy ristrettót órákig kortyolgatni?
