avagy szeretjük-e a törököket?
Hosszas ebéd a török szultáné,
Hátra van még a fekete kávé;
Török Bálint tétova tekintget:
"Körülfogott a jancsár bennünket!"
(Az újabb nyelvtudományi kutatás kiderítette, hogy a " hátra van még a fekete leves" szólás a régi magyar szakácsmesterség nyelvébôl származik. A fekete leves sohasem jelentett fekete kávét, amint azt Arany verse nyomán sokan gondolják, hanem régebben azt a rendszerint az étkezés végén feltálalt fekete színû mártásfélét értették rajta, mely fekete színét a beletört fôtt vértôl kapta. Ennek ellenére most itt mégis a kávéról lesz szó, és a törökről, de nem Török Bálintról.)
Az Ottomán Birodalom napjai óta a kávénak fontos szerepe van a török kultúra és életstílus alakításában. Két szíriai kereskedő 1555-ben vitt először kávét Isztambulba, mely aztán elterjedt az egész országban. A 17. században a szultánoknak látványos ceremónia keretében készítették és tálalták a kávét a hivatásos kávéfőzők. Akkor nem baristának hívták őket, hanem "kahveci ustának", és volt 30-40 segítőjük is a kávéfőzésben. A hárem hölgyei is intenzív képzést kaptak a török kávé elkészítésének technikájából, (esetleg másféle technikákért cserébe) de sokat számított a feleségválasztásnál is a jövendőbeli asszonyka kávéfőzési tudománya.
A török kávét nagyon finomra őrölt arabicából készítik egy "cezve" (dzsezve) nevű réz edénykében. Régebben gazdagon díszített edény volt ez, hosszú, díszesen faragott nyéllel, belül cinnel futtatva, manapság kevésbé díszeseket készítenek. A frissen őrölt kávét cukorral összekeverve, és néha őrölt kardamommal ízesítve ebbe az edénybe helyezik, vizet adnak hozzá, és melegíteni kezdik. Az első felhabosodáskor a habot gyakran leszedik, és ezzel melegítik elő a csészét. Ezután még egyszer-kétszer visszateszik a tűzre, majd csészékbe töltik. Kitöltés előtt egyesek egy kiskanálnyi hideg vizet cseppentenek bele, ettől állítólag hamarabb leülepszik a kávéalj (zacc). Én néhányszor csepegtettem, nem ülepedett gyorsabban, de sebaj. (Lehet, hogy el kéne mennem egy hárembe a technikámat tökéletesíteni...)
Az italt hagyományosan findzsából fogyasztották, ami egy füles, talpas réz edény, melybe egy fületlen porcelán betétet helyeznek. Mivel cukorral együtt készül a kávé, már készítéskor el kell döntenünk, hogy mennyire édesen szeretnénk fogyasztani.
Manapság a török kávét a világ számos országában készítik. A faragott, gazdagon díszített edényeket egyszerűbbek váltották fel, a kávé készítése is kevésbé ceremoniális, Törökországban azonban néhány szokás máig megmaradt a kávéval kapcsolatosan.
Az egyik a feleség "letesztelése". Szokás, hogy a menyasszony kávét készít jövendőbelije szüleinek. Ha jó a kávé, jöhet a lagzi. (Régen amikor a menyasszonynak nem tetszett a vőlegénye, ezt ilyenkor úgy jelezte, hogy a kávéba cukor helyett sót rakott. Tessék, kedves papa, fogyassza egészséggel.)
A másik napjainkig fennmaradt szokás a kávézaccból jóslás. Ha elfogyott a kávé, a csészét a csészealjra borítják, megvárják míg kihűl, majd visszafordítva megvizsgálják a csészén és a csészealjon a zacc által kialakított alakzatokat. Ha az apró pöttyök vannak túlsúlyban, az azt jelenti, hogy sok pénzt fogsz költeni. A köríves minta jó szerencsét jelent, a levél-forma új barátságot, és így tovább.
A barátságról egyébként is van egy török mondás: Egy csésze együtt elfogyasztott kávé 40 évnyi barátságot szavatol.
