Ha egy ovistól megkérdezzük, mi az a tejeskávé, megmondja nekünk, hogy hát kávé tejjel. Aztán esetleg hozzáteszi: te butus.
Nade! Milyen kávét, milyen tejjel? Na ez a nem mindegy, mondják azok, akik a tejeskávét is bonyolultan szeretik.
Merugye a caffé latte, avagy tejeskávé, az úgy készül, hogy egy eszpresszót felgőzölt, forró tejjel felöntünk, a végére lesz vagy két deci. (Megjegyzem, a Mekkaféban a kisebbik kapucsínó 2 deci, ami egy vicc, a nagyobbik, a három decis viszont már viccnek is elég durva.)
Ha ezt a tejeskávét most franciául nevezzük el, café au lait-t kapunk. Ez már dupla kávéból készül, ami körülbelül 6-7 centiliter, ugyanennyi forró tejjel feltöltve. A végeredmény a tejeskávéhoz képest kétszer annyi kávét, de csak fele annyi tejet tartalmaz.
(És ott van még az amerikai tejeskávé, ami természetesen americanóból készül, őrületes mennyiségű tejjel,sok cukorral, és kupakos papírpohárból szopogatják órákig, erről a véleményemet most nem írom ide…)
Személyes tapasztalatom, hogy Olaszországban a bárokban nem méregetnek, centizgetnek, nem bonyolítják túl a dolgokat. Kér az ember egy lattét. A barista kicsapol egy eszpresszót egy két decis üvegpohárba, majd a kedves vendég szemébe nézve addig tölti rá a felgőzölt tejet, amíg a vendég egyet biccent okos fejével. Akkor kever rajta egyet, és bondzsornó.
Láthatjuk, hogy mégiscsak az imént említett ovisnak lett igaza, egyszerű dolog a tejeskávé.
De mi az a kávés tej?
Rhode Island szövetségi állam hivatalos itala (official state drink), egy kávésziruppal ízesített, tej alapú üdítőital, mely 1930 körül született. Valószínűleg maradék kávéból, cukorral melaszra hasonlító szirupot főztek, ezt keverték aztán a tejbe. A népeknek annyira megízlett Amerika észak-keleti csücskében, hogy nemsokára palackozni kezdték a finomított, most már kukoricaszirupból és kávékoncentrátumból készülő „kávészörpöt”, amit otthon hideg tejbe kevernek, és kész is a kávés tej.
