Caviarius

Az Öldöklő (Slayer) egy kézműves készítésű ipari kávéfőző, gyakorlatilag kimeríthetetlen gőzkapacitással és maximális kihasználtság mellett is stabil, 180 Fahrenheit vízhőmérséklettel (kb. 82 Celsius).

A Slayer a médiában főként ritkasága és 18 000 dolláros vételára miatt jelenik meg. Világszerte körülbelül 40 darab létezik belőle Ausztráliától Németországig, tehát valóban ritka madár. Ha azonban körülnézünk a kereskedelemben kapható nagy teljesítményű espressógépek piacán kiderül, hogy az ára (kb. 3,5 millió forint) nem is annyira extrém, mint amennyire azt különféle médiák kiemelik.

A New York Times 2010-es cikke is címében emeli ki a 18 000 dolláros árat, a Gizmodo internetes oldala pedig egyenesen "obscenely expensiv"-nek nevezi, azaz finoman fordítva szemérmetlenül drágának. Ehhez képest egy hasonló kategóriájú Rancilio, vagy La Marzocco gép listaára ugyanennyi, azaz 20-22 000 USD.

Ha a Slayer különlegessége nem az árában rejlik, akkor nézzük, mégis miben?
A Seattle-ben épített masinák fotóit végignézve elsőre feltűnik, hogy nem véletlenül nevezik a Slayert az espressógépek Ferrarijának is.
A felhasznált anyagok minősége, a kézzel épített gépek igényes és ergonómikus végső kialakítása igazán karizmatikus alkotássá teszik a gépet.

A csillogó fémen, a sötétre pácolt perui diófa berakásokon túl a Slayer technikai újításokat is tartalmaz. Legfontosabb ezek közül a kézzel állítható, változtatható víznyomás.
A kávégépek 9 bar nyomással préselik át a forróvizet a kávéőrleményen. Ezt a nyomást a Slayeren dolgozó barista tetszés szerint változtathatja a kávé csapolása közben.

Egy kis, diófa burkolatú kallantyú segítségével a nyomás 0,5 bartól 9 barig fokozatmentesen variálható, de miért is jó ez nekünk, vagy a kávénak?

 A tervezéskor a single origin kávék (fajtakávék) kedvelőire gondoltak.

A klasszikus olasz espresso készítéséhez kávékeverékeket használnak. Az egyes kávéfajták íze eltérő, tehát azok keverésével az egyes ízkomponensek erősíthetők, kiegészíthetők, kiegyensúlyozhatók. A keverékek íze a karakteresség megtartásával harmonikusabb, teltebb lehet. Vannak azonban nagyon értékes, önmagukban is telt, harmonikus ízt adó fajtakávék

A single origin kávék készítését az Öldöklők 3,5-4 baros nyomással kezdik, majd emelik a nyomást 8-9 barig, végül ismét 4 bar körüli nyomáson fejezik be a kávé csapolását. Más eredményt kapunk, ha 9 barral kezdjük a főzést, de a végén fokozatosan csökkentjük a nyomást 3-4 barig. És természetesen van még néhány variációs lehetőség.

 
A tökéletes metódus minden kávénál más és más, 10-12 adag lefőzése után tudja kialakítani a barista. Az elkészült ital természetesen az ő ízlését fogja tükrözni. A kávé elkészülési ideje így akár másfél perc is lehet, de a hozzáértők szerint így jön ki legjobban a single origin kávék különleges aromája.

Nemrég a La Marzocco is előállt egy hasonló módon állítható nyomású géppel, a neve Strada. ( http://www.lamarzocco.com/strada.php ) Ezt a gépet sem gyártják százszámra, de valószínűbb, hogy ezzel előbb találkozunk hazánkban, mint egy Slayerrel.

írta Varró Dániel verse

avagy tényleg, hogyan?

A válasz látszólag egyszerű. A kávéőrleményhez hideg vizet adagolunk, a víz szép lassan átfolyik a kávén, ügyesen átmossa, majd alul egy edényben megszeppenve összegyűlik a "kávé". Így 12-24 óra alatt máris szereztünk egy bögre hideg kávét. Remek. Már bújik is elő a következő kérdés a hogyan után: minek? Kell nekünk ez a hideg kávé?

A szobahőmérsékletű víznek hosszabb időre van szüksége, és még így is kevesebb aromát tud kioldani a kávéőrleményből. Az így készült kávé savtartalma jóval alacsonyabb, mint a forró vízzel készült italoké. Refluxbetegségben, savtúltengésben szenvedőket orvosilag eltiltják a kávéfogyasztástól, azonban sokan közülük a hidegen készült kávét mindenféle panasz nélkül fogyaszthatják. A hidegen készült kávé íze sokkal lágyabb egy eszpresszóénál, koffeintartalma viszont hasonló ahhoz. Ez egy másfajta kávé, tehát a válasz: kell. Legalábbis megkóstolni kell.

Aki a fekete eszpresszóra esküszik, annak persze lehet, hogy nem fog ízleni. Aki  a cremát keresi, nem fogja megtalálni. Ha azonban valakinek ezek után is van kedve megkóstolni, annak nem lesz könnyű dolga. Hazánk kávézóiban ezt a fajta italt nemigen ismerik, tehát otthon kell elkészítenünk magunknak. Ehhez többféle módszert is választhatunk.

Legeslegegyszerűbb, ha a bótba' mögvesszük. (Ehhöz persze el köllene menni Amerikkába...)

A legegyszerűbb (nem legesleg!), hogy egy befőttes üvegbe, vagy lezárható műanyag dobozba tesszük a kávéőrleményt, rátöltjük a vizet, összerázzuk, és eltesszük holnapig. Akkor valamilyen szűrőn (fém, vagy papír) leszűrjük, pronto. Kicsit kotyvasztásnak tűnhet, de látni fogjuk, hogy a lényeg minden módszernél ugyanaz.

Todd Simpson 1964-ben szabadalmaztatta "készülékét", amit nagy-nagy szerénységgel csak Toddynak nevezett el. Ez áll egy műanyag tartályból, ami alul lyukas, és egy üveg edényből, a kettőt pedig össze és szét lehet csavarozni. Először a felső, műanyag edénybe egy szűrőre rákanalazzuk a kávéőrleményt, majd ráöntjük a vizet is, és 12-24 órán át így is hagyjuk.

Ezután kihúzzuk alul a dugót és összecsavarozzuk a szerkezetet. Szép lassan, kb 20-30 perc alatt a kávé lecsepeg a felső tartályból az alsó üveg edénybe, és máris fogyasztható. Ilyen Toddyt az interneten rendelhetünk magunknak, például itt ( http://www.toddycafe.com/shop/product.php?productId=67 ). Nem kerül sokba, de a benne készített kávé ugyanaz, mint a befőttesüveges változat, és szerintem annyira nem szép, hogy megérné beruházni. (Viszont az USA-ban annyira elterjedt, hogy a hidegen készült kávékat egyszerűen csak Toddynak nevezik...)

(Van egy ugyanígy működő, de sokkal "dizájnosabb" típus, homokórának hívják, na, ez már kicsit gusztább...)

És ha a tradicionális módszert követjük, akkor beszerzünk egy szép nagy, állványos, lombikokból, csavart üvegcsövecskékből, tölcsérekből álló igazi "csepegtetős rendszert".  Például itt ( http://shop.squaremilecoffee.com/products/cold-water-dripper ) beszerezhetjük 154 fontért (kb 50 000  forint). Ez már tényleg látványos, szépen csepeg, egíssígünkre!

Akármelyik változatot válasszuk is, van néhány axióma, amit be kell tartanunk: a kávé az espressóénál nagyobb szemcseméretre őröltessék, és a víz lágyíttassék mög ha kömény vala. (Ha csak kicsinyég vala kömény, akkor kicsinyég azé' mégis lágyíttassék mög.) 

Az így lecsepegett kávét lehet melegíteni, tejjel, tejhabbal felönteni, de szerintem a legjobb mégiscsak jeges kávénak.

Akkor néhány recept a végire: 

Jeges kávé (nem fagyis): 2 jégkocka (tört jég is lehet) +  kb fél deci hidegen cseppentett kávé. A cukor kicsit lassabban oldódik benne, mint a meleg változatban. Lehet tejjel még lájtosítani.

Vietnámi variáció: bár a vietnámi kávét forró ital lehűtésével készítik, egészen speciális módon, ilyen hidegen csepegtetett kávéval szerintem még jobb. (A forró kávé jégre töltve valahogy keserűbbé válik, a hidegen készítettnél ez a veszély nem fenyeget.) Szóval a vietnámi: 1-2 cl sűrített tej, rá a kávé (kb fél deci), majd ha eleget gyönyörködtünk a szépen elváló fekete és fehér rétegek látványában, akkor tört jéggel összekeverhetjük.

Ilyen vietnám-továbbgondolás, ha valami savanykás-citrusos szirupot is öntünk bele, mondjuk lime szirupot, vagy maracujaszirupot, és máris Ferrán Adria Passion>me nevű italának közelébe kerülünk, persze Adria nem volt elég kifinomult ahhoz, hogy hidegen csepegtetett kávét használjon, behódolt a Lavazzának. :-)

Biztosan sokmindenkivel előfordult már, hogy egy szép reggelen kávéillatra ébredt. Az embernek ilyenkor gyorsabban kinyílik a szeme. Vagy mert nem szereti a kávéillatot, vagy mert szereti, vagy mert azt hiszi, hogy reggeli is jár mellé. Nyuszis papucsába bújik, és csak úgy, kócosan, pizsamában megindul a konyha felé, és már nem is olyan álmos.

Ennek a viselkedésnek az okait kutatva japán tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy a kávé elfogyasztása nélkül, csupán szagolgatva, a kávé illata is visszafordíthatja az alváshiány agyra gyakorolt hatását. Patkánykísérletekben legalábbis működött, a kis állatokban kávészagolgatás hatására egy csomó gén RNS-e aktiválódott. Bármit jelentsen is ez, a kávéillatnak tehát igen erősen stimuláló hatása van.

Ez az illat egy több mint 900 aromát tartalmazó keverék. A termőhelyek különböző talaja, mikroklímája, a kávé fajtája, érettsége, pörkölése mind mind befolyásolja egy kávé illatát, melyben a jázmin, a narancsvirág, vagy a pörkölt mogyoró aromáját is felfedezhetjük. Hivatásos kávékóstolók a kávéillat jellemzésére több mint egy tucat megnevezést használnak. A kávé illata lehet például: animális (nedves állatbőrre, izzadságra emlékeztető illat, nem mindig negatív jelző), csokoládés (kakaóra, csokoládéra emlékeztető illat), földes (nedves föld, vagy krumplisgödör illat, legtöbbször nemkívánatos), gumiszerű (felmelegedett gumi szagát idéző illat, néhány robusta kávé tipikus illata, negatív), vegyszeres (gyógyszertárra emlékeztető illat, bizonyos brazil kávék esetében fordul elő, rio-íznek is nevezik).
 

A kávét régóta felhasználják a parfümök készítésénél is, legtöbbször csak "kiegészítő" illatként, de vannak kifejezetten kávéillatú parfümök is.

Parfümboltokban gyakran látni kis tárolókba kihelyezett kávébabot. Ennek a lényege az lenne, hogy a parfümök szagolgatásába belefáradt orr frissességét a kávéba szippantva visszaállítsa. (parfümőrök vitatják a hatásosságát)
 

Marketinges szakemberek arra is rájöttek, hogy jobban fogy a kávé azokban az üzletekben, ahol finom kávéillat tölti be a helyiséget. Ahol azonban ez a kávéillat nem ilyen intenzív, oda kitalálták a kávéillat-sprayt. (Van ilyen kenyérillatúban is, pékségek számára, lehet ötletelni, hogy hová milyen illatot ajánlunk, sintértelepre kiscicaillatot, ilyesmik...) Szóval reggel jól befújunk kávéillattal, és már csak győznünk kell csapolni a friss feketét.