Második kedvenc italom – az alkohol után – a kávé. Hogy milyen is a jó kávé, arról órákat lehetne beszélni, ebbe ezért most nem mennék bele. Vannak viszont olyan különleges kávéfajták, ami érdekes lehet, még ha nem is tudjuk mindet megkóstolni.
Az emberben így a vasárnapi ebédhez fogyasztott emésztést segítő espresso után, félálomban, felmerül a kérdés, hogy vajon mitől különleges egy kávé? Mert annyira finom? Vagy annyira ritka? És direkt lesz különleges, vagy csak így alakult?
Nohát van ilyen is, olyan is, mint a teve. J (Egypupú, kétpupú, sőt több.)
Gyöngykávé
A gyöngykávé nem egy külön fajta, bármelyik kávénövényen kialakulhat.
Ha kialakulhat, hát bizony akkor ki is alakul: minden kávécserje termésének körülbelül 5 %-a ilyen gyöngykávé. A megszokott, unalmas lapos oldalú kávébabok helyett a növény egy ovális, csigabiga alakú szemet nevel, a spanyolok így is hívják: caracorillo, azaz csigabiga.
Ezt nem mindig válogatják külön, ha egy kiló szemeskávét kiborítunk, biztosan találunk benne pár ilyen szemet. Vannak azonban, akik kiválogatják a gyöngyöt a kávé közül, és nem azért ám, mert Hamupipőke volt a kedvenc mesefigurájuk, hanem mert akkor drágábban leh
et eladni.
Drágábban, annak ellenére, hogy a szakértők általános véleménye szerint a félig termékeny virágokból kialakult, rendellenes kávészemekből készült ital semmivel sem testesebb, vagy aromásabb, mint a lapos testvérkéiből készült fekete.
Elefántbab (Maragogipe)
A coffea arabica egy Brazíliában spontán megjelent mutációja ez a hatalmas szemű kávé. Nevét a Bahia állam északi részén fekvő Maragogipe városról kapta, itt tűnt fel ugyanis először.
Hozama alacsony, ára magas. Ennek a kávénak viszont az íze is más, csokoládés, néha fás.
Vannak olyan kávék, amik a termőhelyüktől lesznek különlegesek.
Ilyen például a Kona, vagy a Jamaica Blue Mountain.
A kávébabot szüret után ugyanúgy dolgozzák fel, mint bárhol másutt, a mikroklíma és a vulkanikus talaj azonban megteszi hatását. (Gondoljunk csak a Hárslevelűre meg a Furmintra Tokajban.)
A Konában készült kávé rendkívül lágy, selymes, gyümölcsös ízű.
A 100%-os Kona típusai a Prime, a Kona #1, a Fancy és az Extra Fancy. A típusokat a kávészemek nagysága alapján határozzák meg. Legnagyobb szemű kávébabokból áll az Extra Fancy típus. Az összes kávétermésnek körülbelül 20%-a ilyen nagy szemű, ebből egy fél kiló olyan
(Van olyan is, hogy Kona Blend, arról azért nem érdemes sokat beszélni, mert csak 10% Kona kávét tartalmaz. A Blend ízét nem nagyon befolyásolja a benne lévő 10% Kona, az árát persze annál inkább.)
A Jamaica Blue Mountain nem nagyon testes, alacsony koffeintartalmú, selymes, mogyorós ízű kávé. Jamaikában a hegyoldalakon termesztik. A klíma itt hűvös, párás, sok csapadékkal. A hűs pára és a tápanyagdús talaj ezt a kombinációját kedveli a kávénövény, szépen növekszik, és olyan kávébogyócskákat nevel, melyeknek magjából lágy ízű, kevéssé keserű ital készíthető. Elsőrangú eszpresszók készülnek belőle, de ez a kávé adja a Tia Maria (Mari néni) likőr alapízét is.
Egyik internetes árverés-eladás-vételes honlapunkon mostanában is hozzá lehetett jutni, félkilónként 18 ezer forintot kóstált.
Elmondhatjuk, hogy a kávé olyan igényes növény, amely szinte csakis egzotikus helyeken hajlandó teremni. . Itt van például egy másik ritka, különleges, és különlegesen magas árú kávé, egy újabb egzotikus helyről. A Kopi Luwak származási helye Szumátra, Jáva, és a Sulawesi szigetek.
Ennek a kávénak a feldolgozását ugyanis egy szőrös kolléga, a maláj pálmasodró kezdi el, nemes egyszerűséggel úgy, hogy a kávé gyümölcsét szépen megeszi.
Az ő neve egyébként a „luwak”, és cibetmacskaféle. Indonéziában él, és a reggelire megevett kávébog
yó magjait estére ki is kakálja, csak a gyümölcshúst emészti meg. (Különben szegényke egész életében nem bírna aludni.:-) )
Az imígyen az aljnövényzet közé búvó, csokítóra hajazó kolbászkákat valakik felszedik, megmossák, megperkelik, és „megisszák ezt még a pesti úrinépek” felkiáltással bezacskózzák.
Az ínyencek szerint az így "kezelt" kávébabokból készített ital rendkívül ízletes.
Ennek oka az lehet, hogy amíg az állatka tápcsatornáján átvándorolnak a kávészemek, a benne lévő összetevők némileg átalakulnak, némelyikek teljesen el is tűnnek. Ettől kevéssé keserű, lágy, csokoládéra hasonlító ízű ital készíthető belőle. Sajnos azonban az Indonéz politikai helyzet és a kisállatok limitált bélműködése miatt évente csak mintegy 200-
Az ehető kávé
Van aztán, amikor nem az alapanyag, hanem az elkészítési mód különleges. A konyhaművészet tudói már megszokhatták, hogy Farran Adria, a katalán El Bulli séfje mindig valami meghökkentővel rukkol ki kis éttermében, ahová erre az évre már nincs szabad asztal.
A 2007-ben is a világ legjobbjának választott étterem étlapján a molekuláris gasztronómia legfurcsább, legkülönlegesebb ételkreációi sorakoznak, kezdve a folyékony raviolitól a szalonnás tojásfagylalton át a fagyott fehér lég-csokiig.
Nos, Ferran Adria tett egy kis kiruccanást a kávé világába is. Egy olasz kávéscéggel közösen megalkották az Espesso nevű szilárd eszpresszókávét.
A név az espesso (spanyolul vastag) szóból ered, de az espressora is utal, a "termék" pedig eszpresszókávéból, egy titkos összetevő segítségével készül, magas nyomáson. Kis csészében érkezik, kanállal fogyaszthatjuk, és nem probléma, ha felborul a csésze, az espesso nem fog kicsorogni.
Chicagó két kávézójában és az El Bulliban biztosan kapható, ára két és fél USD.
Szintén Adria nevéhez fűződik a Passion>me nevű hideg kávéital kifejlesztése. Szerintük a közeljövő kultikus italává válhat ez a passion fruit juice-ból (magyarul maracuja, vagy golgotavirág gyümölcs), mentából, espressóból és sok jégből kevert frissítő. Elkészítéséhez a kávés cég (a Lavazza) egy saját, különleges eszközt terveztetett, ebben a Shake>me nevű csésze-séker-pohárban készíti el a barista, vagy maga a vendég a különleges frissítőt.
